Toscan kalandozás kulináris élményekkel fűszerezve I.rész

Úgy indultak a dolgok, hogy idén nem lesz nyaralás. Aztán valahogyan hogy honnan már nem is emlékszem, de egyre többször hangzott el Toscana, ez a varázslatos vidék többek elbeszéléseiből. Hát eljöttünk, hogy meggyőződjünk róla magunk is személyesen , érezzük az illatokat, lássuk a tájat és végigkóstoljuk a helyi specialitásokat, majd mindezt leöblítsük egy fantasztikus chianti vörösborral, vagy egy jéghideg limoncellóval a kövekkel és virágokkal díszített belső udvar hangulatos teraszán. Itt lassítani kell, mit sem ér a napi rutin, ezen a helyen kicsit megállt az idő, és lassan átvesszük a helyiek ritmusát, semmi feszengés, stressz és semmi rohanás.

0. nap Indulás, utazás majd érkezés a célhoz a bal oldalon 😀

Hajnali órában ébredtünk, reggeli-kávé, majd – ötször- ellenőrizve, hogy kihúztam e a vasalót 😀 a csomagokat a kocsiba pakoltuk és elindultunk . Helyzeti adottságainkból adódóan Graz felé vettük az irányt és tömény 4 órás utazás után megejtettük az első megállót Villach városában. Az idáig vezető autópályás utazásról tudni kell, hogy rengeteg helyen mérnek és sok sok 100Km/h korlátozás akadt amit nagyon komolyan vesznek, aki ilyet lát : IG-L a 100-as korlátozás alatt az vegye komolyan, durva eurókba kerülhet ha semmibe vesszük. Rengeteg helyen útfelújítás zajlik, ezért kisebb nagyobb torlódások előfordulhatnak amik aztán olasz részen elő is fordultak.. Szóval, az első megállónk Villach városkában, egy meleg reggeli és nyújtózás után indulás tovább, innen már alig pár kilométer és átléptük a határt. Hatalmas hegyekkel, alagutakkal és viaduktokkal tarkított az út, én baromira élveztem, hazafelé számolom az alagutakat 😀 Ezután következett egy hosszú hosszú és nagyon monoton egyhangú táj, egészen Bolognáig, ahol ismét változatossá és izgalmassá vált az utunk, csodás hegyvidék, alagutak és viaduktok. Olaszországban fizetős kapuk vannak, egyszerű a használatuk, ticket kiad, majd a kijövő részen ticket lead-fizet. Firenzét elhagyva nem hallgattunk a gps utasítására, hanem egy útikönyvben leírt táblánál kijöttünk 🙂 Természetesen nem kellett volna, de így legalább megtekintettük Scandiccit 😀 Rövid kavargás után ismét felhajtottunk az autópályára ami elkerüli Firenzét, hatalmas forgalom, de ez szinte az egész olasz részen így volt. Firenzét elhagyva dél felé autóztunk, itt futottunk bele az első torlódásba, mert azt tudni kell annak aki most készül utazni, hogy Olaszország szerte mindenhol autópályát , utakat javítanak, alagutakat fúrnak és hidakat javítanak, sok helyütt félpályás lezárások voltak. Bő fél óra araszolás után újra nekiindultunk és csodaszép tájban gyönyörködve folytattuk az utat. Itt kezdődött a toscan rész, egyre lejjebb haladva elénk tárultak a művelt területek, az elszórt kőházak, az olajfaligetek, a szűk utcácskák telis tele virágokkal. Firenzét elhagyva a chianti borvidék átszelése után megérkeztünk a szállásra melyet a http://toscana-utazas.hu/ oldal szerkesztője Andrea nagyon korrekt módon intézett nekünk. A szállás egy régi malomból kialakított kis udvarház, melynek külön étterme, vinotékája van , és mellette üzemel egy fantasztikus strand hatalmas medencerendszerrel amit igénybe vehettünk mint a szálló vendégei térítésmentesen. http://toscana-utazas.hu/mulino.html

A házigazda Patricia kedvesen fogadott, olaszos angolsággal dallamosan beszél, és mosolyog, a szobánkat hamar elfoglalhattuk, ami a különálló épületben található, romantikus és csendes helyen , hatalmas terasszal.

Kora este kipróbáltuk a strand medencéit, amit a helyiek és a környékbeliek látogatnak. Hűsítő hatalmas medencerendszer, több szinten felállított napágyakkal – napernyőkkel .

A recepción asztalt foglaltunk estére, farkaséhesen mentünk vacsorázni. Hangulatos étterem, saját kemencével amiben a pizzákat sütik, bőséges ételválaszték az étlapon. Kiválasztottuk az ételt, ám a pincér szabadkozva elnézést kért, hogy a szakács még nincs itt , de hamarosan megérkezik. Aztán eltelt fél óra, majd a szabadkozó pincérfiú sűrűn elnézéseket kért, hozott vizet, helyi vörösbort. Aztán kiderült, hogy a személyzet többi tagja köztük a szakácsok kerékpár versenyt néznek épp a tv-ben hangos ovációk közepette 😀 😀 hát ezért nem ért rá a szakácsszemélyzet. Ezt a lazaságot azt hiszem meg kell tanulnunk nekünk is 😀 Végül megrendeltük a vacsoránkat, ami nagyon gyorsan elkészült és isteni finom volt, személyesen a szakácsnő hozta ki és ékes olasz körmondatokkal hatalmas mosollyal elénk tette 😀 Én ossobucot, a férjem bélszíncarpacciot evett zöldségekkel és sajtmártással. Az ossobuco a borjú hátsó lábszára keresztben elvágva, így benne marad a csont és a velő, ami olyan szaftot és ízt ad az ételnek, hogy csuda. Házi sütésű sótlan -rozmaringos kenyérrel kínálták, amivel ki lehet a szaftos maradékot törölgetni én meg lányos zavaromban pont a kenyeret nem fotóztam le 🙂 De elhihetitek nagyon finom volt 🙂 Férjem részéről sem volt panasz a gorgonzolás- zöldséges bélszíncarpacciora, elégedett szuszogással hagytuk üresen a táyérokat. Na jó, a velőscsont maradéka az enyémen fellelhető volt 😀 A továbbiakban meséljenek a képek 😉 Folytatása következik 🙂

Toscan táj