- nap San Gimignano és Volterra
Reggel. Madárdal, dallamos olaszság, megtermett gyíkok a bejáratban. A reggeli kínálata többféle helyi sonka, sajt , teavaj, többféle jam, méz, joghurt , müzli, meleg puha crosissantok , langyos vágott zsemle, többféle pite , helyi kolbászkák, szalámik és gyümölcs. Dobozos rostos üdítők és profi latték, capuccinok,eszpresszók. Nehezen, de megértették, mért viszem a laktózmentes dobozos tejemet 😀
A reggeli lakmározás után útiterv egyeztetés, majd indulás, elsőként San Gimignanoba ami engem már az útikönyv alapján rabul ejtett. Körülbelül 40 perces autóút után értük el a várost, kanyargós utakon dimbesdombos tájakon keresztül többször is a szemünk elé tárult a város maga, égbe emelkedő tornyaival. A parkolókkal riogattak bennünket többen, de szinte első keresésre a városfal mellett sikerült letennünk az autót. A városka nem okozott csalódást, rendkívül jó állapotban rendezettem fogadott bennünket , ezer látnivaló és műemlék, fantasztikus hangulatú utcácskák, romantikus hangulatú főtérrel,amit traventinkőből készült kút díszít középen, nyüzsgő turistaáradat a világ minden tájáról .
Ezen a téren található a La Cisterna étterem ahol egy könnyű kis ebédet fogyasztottunk és megpihentünk. Bivalytejből készült mozzarella sajttal, friss paradicsommal és olivabogyóval töltött focacciát választottunk .
Ezután még a nyakunkba vettük a városkát és alaposan körbejártuk, persze némi kis vásárlás is belefért . Sajtokat és kolbászokat kóstoltunk majd vásároltunk is, helyi tésztaféleségek , fűszerkeverékek és kézműves Toscan textíliák is kerültek a szatyorba 🙂
Miután úgy éreztük, hogy San Gimignano megadta nekünk amire vágytunk, következő állomásként az alabástromműhelyeiről is híres etruszk városkába , Volterrába tartottunk. Itt is olyan szerencsések voltunk, hogy pár méterre a városka központjától a mélygarázsban tudtuk hagyni az autót. Némi hűsítő vízzel felszerelkezve indultunk el felfedezni a városközpontot, megpihentünk a főtéren , fotóztuk a városfal széléről az alattunk elterülő tájat.
Ellátogattunk egy alabástrom műhelybe is ahol számtalan csodás alkotás állt. Késő délután indultunk haza. Vacsorára pizzát rendeltünk, rendkívül vékony ám ropogós nagyon finom kemencében sült pizzát kaptunk.
Kóstolásra került a limoncello- nem leszünk nagy barátok, és a helyi bianco vino, – ez már érdemesebb lesz újbóli találkozásra .
A vacsorát –csak hogy maradjunk a citromos ízvilágnál- egy limone sorbe-val zártuk, ezt is a helyi konyha készíti. Nagyon finom volt ez a fogás is.
A konyhaszemélyzet ezen a napon nem nézte a tv-t így teljesen zavartalan volt az ellátásunk 🙂 annyit azonban megbeszéltünk, hogy az étlapot elkérjük és lefordítjuk a másnapi vacsorához. Hogy mit is választottunk, a következő részben kiderül 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: