Lucca, Pisa
Az igazán finomra sikeredett vacsora és hangulatos este után nyugovóra tértünk, mert másnapra hosszú menetelést terveztünk, várt bennünket Lucca és Pisa . Újdonsült német szomszédaink és barátaik azonban valószínűleg nem foglalkoztak ezzel,- 😀 ütemes ajtócsapkodások és tipikusan német húdejókedvemvan hangok zökkentettek ki az épp álommezsgyére érkező állapotomból. Nem voltam túl boldog, minden jólneveltségemet összeszedve fordultam egyet- najó, inkább hatot -mire ékesen és úgy, hogy lehetőleg mindenki hallja csűszpápá- de legalább ötödik nekifutásra, az ablakom alatt elhaladva végre elhagyták a szomszéd bázist. Nagynehezen visszaaludtam de reggel nem voltam túl lelkes . Erőt vettem magamon és reggeli után irány Lucca. Ez a város kíváncsivá tett annyi jót hallottam róla, nagy elvárásaim voltak vele szemben . Hosszú ideig tartó autózás után végre elértük Luccát, hangulatos város, a belvárosi része amolyan város a városban hatalmas, több kilométeres városfallal körbevéve –Le Mura ,amelyen hosszú sétát is tehetünk . Rengeteg zegzugos utcácska, nagy kőlapokból kirakott járófelületekkel- papucsba ide sem ajánlatos érkezni- na nem az emelkedők miatt, mert az itt nincs hanem az ezer helyen kiálló kőlapok szélei miatt ajánlatos többször is a lábunk elé nézni. Itt is jellemző az utcácskák középkori hangulata, a kávéházak és éttermek sokasága a sikátorokban , megannyi látnivaló szinte minden sarkon.
Mivel az autók szinte teljesen ki vannak tiltva ebből az övezetből, nyugodtan sétálhatunk, de a bicikliket bérelő mérgezett egér módjára kerekező turistákra figyeljetek 😀 Rövid és látnivalóban gazdag séta után elértük a Piazza dell’Anfiteatrot, az ovális teret ahol nyitott kávézók és éttermek várják a tikkadt vendégeket , de ember legyen a talpán aki ide leül a júliusi hőségben, mert a tér zártsága miatt bennreked a még melegebb levegő és szinte fojt. Hősiesen végigjártuk a kis teret, átvettük a hangulatát majd öles léptekkel elhagytuk, arrafelé ahol lengedezett a levegő.
Egy kis utcában telepedtünk le ebédelni, ez volt az első negatív kulináris élményem helyszíne. Csirkés paradicsomos ciabattát rendeltem, sajnálatos módon a csirkemellből csavarni lehetett az olajat, az én bendőm ezt már nem tudja tolerálni, így kellő mennyiségű szalvétába áztatással ezt a problémát orvosoltam . Lackó spagettit rendelt, nem volt rossz- mondta, tehát jó sem, így ezzel az érzéssel indultunk útnak a város további látványosságait felfedezni. Míg Lackó megmászott egy – számomra- túlmagas tornyot, hogy felülről is lefotózza a várost, addig engem egy dán hölgy tökdános angolsággal szórakoztatott én meg tökmagyaros angolsággal válaszoltam és helyeseltem, hogy óóó yesss, diszszitiizbjutiful 😀 Na szóval jól elbeszélgettünk aztán mindenki indult az útjára miután a kalandos kedvű férjeink előkerültek a toronyból.
Lassan búcsút intettünk a városkának, és elindultunk a városfalon kívül eső parkolóba ahol ismét baromi szerencsésen egy hatalmas fa alá sikerült parkolnunk így nem volt 66 fok az autóban csak 45 mikor beszálltunk 😀 Innen irány Pisa, amit megmondom őszintén szívem szerint kihagytam volna, de milyen jó, hogy nem tettük. Lucca és Pisa között változik a táj, csodás vidék kezdődött hangulatos utakkal. Hamar elértük az uticélt, és –na ki fog most meglepődni- a Campo dei Miracoli- a csodák mezeje és a városfal közelében egy belső parkolóban helyet találtunk 😀 Ha eddig meleg volt, akkor ez itt négyzetre emelkedett, szellő se rezdült aztán az esti híradóban bemondták, hogy Pisaban e napon dőlt meg a melegrekord- éreztük is saját bőrünkön. Rengeteg ember, mindenféle náció hömpölygött a területen, ami már belépéskor lenyűgözött bennünket. Ragyogó fehér színű carrarai márványból épített műemlékek, a dóm, a keresztelő kápolna , a harangtorony élőben lenyűgöző látványt nyújtanak.
Lassan körbesétáltunk, nyugtázva, hogy megérte a hosszú utazást, Pisa nekem valahogy érzésekben többet adott mint Lucca. Sajnos kulináris élményekről nem tudok beszámolni, mert a Pisában vásárolt bagett sem hagyott bennem pozitív élményeket. De hogy ne maradjunk finom ételek nélkül, íme a napi vacsoraválasztásunk, ami azért sokat hozzátett a napunkhoz. A szálláson levő étteremben már széles mosollyal várnak- mondjuk első nap is de mostanra már ismerősöknek kijáró huncut mosoly is ott figyel az arcukon- és a megszokott asztalunkhoz kísérnek. A választás a következő volt : Lackó bélszínsteaket kért ami a ház egyik specialitása, nem is okozott meglepetést olyan volt, mint ahogyan a nagykönyvben meg van írva.
Én csirkefalatkákat rendeltem friss rukkolával , aszalt paradicsommal és kapribogyóval, jajj nagyon finom volt ez is
Majd egy cappuccino és egy karamellás panna cotta után megegyeztünk, hogy ez is egy tartalmas és jó nap volt
A közlekedésről is ejtenék pár szót, mert mikor elindultunk a nyaralás kezdetén, mindenki a vezetési morállal riogatott bennünket. Hálistennek eddig egyetlen negatív példa nem történt, kulturáltan vezetnek, nincsenek idióta előzgetések, türelmetlen sofőrök meg mutogatás sem, jól kiépített és használható autóutak, pályák viszont vannak, nagyon jól használható az úthálózatuk. Mondjuk ami nekem sok (k) az a kanyar hátán kanyar, „dombrafelhegyrőlle”, de hát kisalföldi lány vagyok mondjuk ki finoman, jobban kedvelem a sík vidéket utazás szempontjából. De hát aki Toscan tájat akar látni az vállalja , hogy „dimbesdomboskanyargós” utakat talál 🙂
A következő bejegyzés az általam látottak közül a “legtoszkánabb ” városról, Pienzáról készül. Itt éreztem úgy igazából, hogy megkaptam amiért jöttem 🙂 Hamarosan 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: