Pienza
Amikor még csak terveztük az utazást és bújtuk a könyveket, már akkor tudtam, hogy Pienzát látnunk kell. Egyrészt, mert nagy sajtfanok vagyunk és itt aztán olyan sajtokat készítenek de olyanokat.. írták több helyen is és bizisten így van. Másrészt pedig ez a kisváros annyira tetszetős volt a képek alapján, hogy meg kellett róla saját szemmel is győződnünk. Nem csalódtunk ! -Sőt. Ha költöznöm kéne, ez lenne a vidék, ez lenne a város, ahol szívesen maradnék. Igazi toscan érzés, már már giccsesen az, a táj, a dombok ahogy egymás fölé magasodnak, az érett búzamező arany színben, mellette a cédrusok sorai, elvétve egy egy kőház rengeteg színes virággal , ameddig a szem ellát.
Ékköve köztük Pienza, a maga kis középkoriasságával, romantikus várorbelsőjével a szűk utcácskákkal a rengeteg szép virággal és a pazar kilátással a dóm mögötti tájra. Sokáig elidőztettük a tekintetünket, végigjártuk a zegzugokat, hagytuk, hogy eluralkodjon rajtunk a szentimentalitás.
A kis utcák megannyi üzletében kínálják a helyi kézműves sajtokat, a sonkákat ,textíliákat és egyéb helyi termékeket. Az aprócska téren áll a püspöki palota,( Palazzo Picolomini ) , az árkádos városháza és a dóm.
A tér oldalai trapézszerűen futnak így tágasabbnak tűnik . Helyiek hűsöltek a téren kutyáikkal , újságot olvastak, vagy csak beszélgettek a kávéházak teraszain. Nem tömegturizmus érzését kelti a városka, inkább egy nyugodt kisváros mindennapjaiba pillanthattunk bele csodás tájjal körítve megannyi látnivalóval és történelmi csodával karöltve. A városka egyik éttermének a teraszán tonhalsalátát ebédeltünk friss házi kenyérrel , az eddigi legjobb öt csillagos ebéddel és kiszolgálással. Olyan eszpresszóval, aminek a habja nem cseppent le a kanálról 😀
Ebéd után még egy kicsit benne ragadtunk a hely kínálta varázslatban, aztán bevásároltuk a kézműves sajtokat, olajokat és fűszereket és lassan visszasétálva elégedetten élményekkel teli hazaindultunk.
A vacsoránkat Quercegrossa egyik éttermében költöttük el, előételnek eggplant lett a választás, egy padlizsános paradicsomos finomság parmezán sajttal
majd főételként egy egyszerű ám annál nagyszerűbb grillezett csirkét rendeltünk frissen tépett zöldfűszerekkel ízesítve, friss salátákkal. Meg voltunk elégedve.
Az itt eltöltött napok sok élményt sok csodás tájat nyújtottak, az ételek szinte kivétel nélkül kedvünkre valók voltak, sokat kirándultunk de töredékét nem láttuk annak amit ez a vidék kínál az ide utazónak. Egyet bizton állíthatok, jövünk még, de biztosan nem nyáron.. 🙂 A táj beleivódott az emlékeinkbe, az illatokat csukott szemmel érzem, kis ízelítőt kaptunk a nyugalomból ebben a mi rohanó és nyugtalan életünkben, hogy lehet így is élni harmóniában a természettel , embertársainkkal és legfőképpen magunkkal.
Ahogy ígértem, hazafelé megszámoltam 63 alagúton és számolatlan viadukton keltünk át, sok kilométert hagytunk magunk mögött és 12 órányi utazás után fáradtan de élményekkel teli hazaértünk, ahol már várt ránk az én drága kis öregem Denis, – aki a mamánál nyaralt – másnap pedig meglepetés érkezett egy kiscica képében de ez már egy másik történet 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: