Siena
Reggel. Madárdal és a szomszéd szobába bezárt csokitacskó hisztije. Amúgy aranyos-jófej, a gazdái kevésbé, mert ugye minekhozzukelakutyáthabezárjukfélnapokra… Na, mindegy, túlléptünk, tacsi megnyugodott, mi meg a kiadós reggeli után elindultunk felfedezni Sienát, ezt a dimbes-dombos tájon elterülő csodavárost. Reggel gondolkoztam, hogy milyen papucsba menjek, aztán végül- hálaamagasságosnak- sportcipőt húztam. Aki ide- a Toscan tájra -készül, azt ne érje felkészületlenül, hogy nem sok emelkedő nélküli szakasz várja 😀 Szóval sportcipő, kényelmes ruha, indulás. Fullasztó meleg. Az utazás a bázisról nem tartott sokáig, hamarosan elértük a várost és jótündér parkolóangyalunk nem hagyott el bennünket, a város tövében a központi részek kezdeténél egyetlen szabad helyet foglalt nekünk 😀 . Körülbelülre sem tudtuk merre induljunk, ezért egy gyors kérdezés és 20 méter megtétele után- szigorúan felfelé és lépcsőn megkezdtük a kiképzésnek is beillő kapaszkodást a belváros szívébe – nem volt őszinte a mosolyom 😀 Szerencsére a durva kaptatás nem tartott sokáig, és már a forgatag közepén is találtuk magunkat, hangulatos utcácskákon, rengeteg látnivaló közepette sétáltunk .
Aztán elértük a Piazza del Campot, a városháza előtt elterülő kagylóformájú és kissé lejtős hatalmas területen található teret.
Gyönyörű kút található a téren, ez a helyiek kedvenc találkahelye az esti órákban.
A teret ölelő éttermek és kávéházak teraszai közül választhatunk, csodás kilátással a tér egészére.
Egy espresso és két liter víz után felkerekedtünk a többi látnivaló felkeresésére, amikor dobszóra lettünk figyelmesek. A városka zászlajait lobogtatva felvonulás kezdődött ütemes dobpergés közepette végigvonultak a téren, nagyon jó hangulata volt. Következő állomásunk a sienai dóm volt, amely egy aprócska téren áll, szemet kápráztató csodás építmény. Szerencsénk volt, mert pont látogatható volt, így jegyet vettünk- egészen hátra kell menni a dóm hátsó részéhez, ott vannak a kasszák- majd bementünk és körbejártuk a belső tereket, megcsodáltuk a csodás freskókat, kódexeket és az intarziás márvány padozat különleges színeit.
Ezután utunkat folytatva már az ebéden gondolkoztunk, de nem kívántunk különösebben nagy étkezést bonyolítani, így hideg előételt fogyasztottunk, helyi sonkával, sárgadinnyével,bivalymozzarellával- és itt ne a mi boltban kaphatónkra gondoljatok, ne ám, ez valami fenséges ízű, krémes állagú feszes kéregben tálalt szálas és krémes sajt volt, a ház saját sütésű sótlan kenyerével- kép készült 😀
Miután kellő mennyiségű vízzel leöblítettük a könnyű kis ebédet, gyümölcsöt vásároltunk- csodás látvány volt
Aztán egy lassú séta, több helyen megálltunk még a műemlékeket megnézni és rögzíteni, majd hazafelé indultunk. Lefelé azért sokkal jobb volt menni 😀
Az esti vacsoraválasztással bajban voltam. Elkértem lefordítani az étlapot, de nem sokkal kerültünk előrébb és engem elkapott az ismétlés láza, ossobucoossobuco erre vágytam újra, így én nem is gondolkoztam, hanem habozás nélkül ezt rendeltem.
Férjem tagliatelle tésztát kért vargányagombával és parmezánsajttal , ami nem bizonyult rossz választásnak.
A reggelikből egyet hiányolok, nincs tojás pedig már nagyon megenném. Aztán valami történt.. de ez már csak a következő bejegyzésből derül ki 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: