Mai rozskovászosom Malvinnal aki ma bivalyerős volt 
😆 Malvin az én saját nevelésű természetes kovászom , akit hónapok óta etetgetek, és sütöm vele a kenyereket . A természetes kovász neveléséhez bővebb információ itt :https://gasztrosagok.cafeblog.hu/2014/11/21/kovasz-es-oregteszta-keszitese/
Hozzávalók a kenyérhez :
40 deka fehér búzaliszt, 20 deka rozskovász , 10 deka világos rozsliszt, 5 deka rétesliszt , langyos víz , só , olivaolaj .
A 20 deka kovászt a fehér búzalisztből elvett 20 dekányi liszttel és langyos vízzel vegyítettem- kicsit keményebb legyen a tészta mint a galuskatészta- és egy éjszakán keresztül hagytam erősödni- érlelődni.Reggel a szép buborékosan dolgozó tésztához hozzáadtam a maradék 20 deka fehér búzalisztet, a 10 deka világos rozslisztet az 5 deka réteslisztet, a sót ( egy evőkanálnyit ) és egy evőkanálnyi olivaolajat. Annyi langyos vizet adjunk hozzá, hogy ne ragacsos és ne is kemény tésztánk legyen. Kézzel megfogva kellemesen ruganyos, sima tésztát dagasszunk. A dagasztás után olivaolajjal kikent kelesztőtálba tettem a tésztát ,négyszer hajtogattam- félóránként olivaolajos kézzel – , ezután formáztam majd egy ruhával kibélelt lisztezett kelesztőkosárban körülbelül a duplájára kelesztettem. A sütőt vaslábassal együtt 230 fokra felmelegítettem, a kenyeret szilikonos sütőpapírra fektettem és a forró vaslábasba helyeztem. 230 fokon sült 10 percig, majd 210 fokra mérsékelve a hőfokot további 35 percig sütöttem. Csodás bélzetű ropogós kenyér lett, olyan illattal ami a régmúlt időket juttatta eszembe. Ahogy a kés végigszaladt a szeleteken ahogy ropogott és a héjról lepergett néhány kéregdarab a nagypapa jutott eszembe mikor vágta a kenyeret nekünk és készítette a katonákat hol friss szalonnával, hol kolbászdarabkákkal… 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: